HOLDKOMP

Kis lépés ez az árnyékos oldalon…

Zombiapokalipszis

Egy hétfői történet

Zihálva kapkodta a levegőt. Tompa tagjaival lassan félrevonszolta magát. A dél-afrikai naplemente utolsó sugarai aranyozták be a távoli horizontot, hátát egy sziklának vetette és várt. Hosszú volt a küzdelem. Egy szál szigonnyal és egy tőrrel nem sok esélye volt a három mázsás szörnyeteg kapálózó csápjai ellen, miután a mélybe rántották a kutatóhajó fedélzetről. Kék vér fröccsent, mikor eltalálta az első szívet. A másodikba döfött pengétől alig gyengült a szorítás, ahogy erőtlenül tusakodva együtt sodródtak az áramlatokkal a part felé. Az Architeuthis dux üres tekintetébe bámult és nem érzett már semmi mást, csak végtelen nyugalmat. Combtőből letépett lábának csonkjából lassacskán szivárgott az artériás vér, tudta jól, hogy mi következik. Távoli emlékeiből felderengett, amikor egy társa lábát menthetetlenül elragadta egy cápatámadás. El fog állni a vérzés, egyszer végleg és biztosan. Ahogy a hatalmas Kraken vére is percekkel korábban elállt.

Borongósan indul az napfordulótól napfordulóig tartó asztronómiai év második fele, rövidülő nappalok és hétfőről hétfőre egyre hosszabbodó sötétség várja az ilyesmire fogékonyakat.

HOLDKOMP