HOLDKOMP

Kis lépés ez az árnyékos oldalon…

AktuálisFilozófiaGasztroZombiapokalipszis

Gyűlöletes parasztok a nyaraláson

Várakozásokkal teli pakolod a bőröndödet és gondosan elbarmolódsz azzal, hogy az aktuális légitársaság aktuális szabálycunamiját átböngészd, hogy ne egyike legyél a reptéri balfaszoknak. Ülsz a szarjaid felett, nézegeted, hogy hova az istenbe fog beférni a snorkeling szetted, amit a Decathlonban vettél a kék polcról. Ideges vagy, de fejben már ott ringatózol a dubrovniki strandon és gondolatban már Daenerys Targaryen vagy.

És az ismertetett módon átvészelve a félnapos fosvihart, ott állsz a szállásod portapultja előtt és várod a recilányt, aki még az előző nyaralók körömdarabjait szedegetteti a takarítónővel a lepedődről, amire perceken belül fáradtan ledöglesz. Megjöttél, hogy pihenj. Hogy kikapcsolódj. Hogy élvezd az életet. Vegyük is át rögtön sorra, hogy mi is kell ehhez. Mi szükséges ahhoz, hogy kiélvezzük az egész évben várt csodálatos nyaralást?

Egy tökéletes szállás

Már tisztáztuk korábban, hogy az utazási irodák, a prospektusok, de még a tripadvisor is csúnyán átbasznak. Az utóbbi azért, mert az utirodák által benvonzott nyaralóközösség az autentikus és rettentően barátságosnak szánt áludvarias bájolgást és az elképesztően kurva unalmas, szintén rettentően hiteles programok miatt rögtön felteszik a szállást a legfelső polcra, már ami a szolgáltatásokat illeti. Közben persze retkes az ágynemű, szorosan a kád mellé van ékelve a budi, amit már harmincan teliszartak csak aznap, húgyköves a zuhanyfüggöny, néhány szőrszálat itt-ott megtalálsz, a takarítónő a legváltozatosabb recskázópózokban nyit rád a nap bármely szakában, még akkor is, ha az alsógatyádat akasztod ki.

Viszont a kilátás lenyűgöző, pont látod a reptér kifutópályáját és a bekötőutat. A tengert is lehet látni, elvégre azért jöttél, hogy a tengerparton legyél. Ha kitekintesz a többi épület között, amik óvón veszik körbe azt az ősz szőrzetű bálnákkal körbepakolt betonkádat, amit a medencének csúfolnak, akkor pont láthatod, ahogy a “Mollen Rogge” tengerparti nightclub buliteraszánál (amit előző este brit tizenévesek okádtak körbe) egy kisfiú a szennyvízkifolyónál egy táplival épp összefogdossa a vacsorát.

Irány az étterem, az a csodálatos helyi gasztronómia

A szállodai koszt szar, erre nyilván rájössz a harmadik álinkluzív este után, amikor már a könyöködön jön ki a csirkenyesedékből összeálmodott harmadnapos ragu, amit citromlével javítanak fel azért, hogy ne legyen elviselhetetlenül büdös, illetve unod már a “grillasztal” kínálatát, mert végigkóstoltad a helyi szupermarket vákumfóliázott kolbászkáinak teljes szortimentjét, amit egy szokatlanul izzadékony szállodai alkalmazott baszkurál unottan egy gázgrill mellett, miközben mellette egy műanyag lavórban várakozik a légylepte maradék, arra várva, hogy a holnaputáni menüd legyen.

Ezért elmész szépen valami hiteleset enni. No de nem ám úgy, mint a suttyók, akik bemennek az első tengerparti étterembe, a parasztcsalogató, lehúzós futószalag-kajáldák közé, de nem ám! Te bemész kicsit jobban a parttól, hogy másodvonalbeli lehúzós parasztcsalogató futószalag-kajáldában fogyaszthasd a szarabbnál szarabb borokat és az autentikusnak szánt helyi fogásokat, amik kimerülnek a fent említett kisfiú által kifogott kakihalakból összeállított tálban, a mirelit kalmárban és a valamilyen pepihúsból összegyúrt, tetszőleges alakú fasírtban.

Mert az bizony kurvaélet, hogy sehol nem fogsz helyi különlegességeket találni, azaz legalább annyira lesznek különlegesek, mint a sarki kebabosod kínálata, vagy amennyire egy magyaros étterem lecsója annak számít. A helyi gasztronómia egy illúzió. Talán sosem létezett. Mindenesetre az égegyadta világon semmi jellegzetes nincs egy nyárson forgó ízetlen birkában, vagy egy nyomorult szuvlakiban, a csevapról meg a többi ilyen szarról nem is beszélve.

Nyilván ha elmész magadból komplett idiótát csinálni Thaiföldre és nagyon autentikus zöld bébibanánt eszel fehér héjú zsenge kókuszlével, akkor még érhet meglepetés, de abban is biztos lehetsz, hogy ezek annyira részei a helyi étkezési kulturának, mint vasárnapi vacsoráinknak a kürtős kalács.

Ha meg is fognak egy kis szennyvíztelepen nevelt kékkagylós rizottóval, azért jusson eszünkbe rendesen leinni magunkat pontosan ugyanazokkal a rövidekkel, amiket a tescoban is megkapunk, mert hogy a helyi különlegességek vagy menthetetlenül szarok, hogy emberi fogyasztásra egyáltalán nem alkalmasak. Szerintem a kígyós denaturált szeszből rövidezőket titokban felveszik Kambodzsában, hogy aztán a belső kis videómegosztóikon röhögjenek rajtuk.

De ne legyünk ilyen rosszmájúak, ott vannak a fakultatív programok

Na de nem ám azok, amikre a sok paraszt beiratkozik, aztán körbehajózzák a partot és élvezkedve fotózzák a delfineket/bálnákat/teknősöket/pingvineket/olaszokat. Nem, az nyilván olyan baromarcúaknak valók, akik képesek befizetni egy beduin szafarira, ahova konvojban lehet menni quadokkal, szigorúan huszonegy kilométer per órával, hogy aztán végignézzék az első ránézésre is praktikeres bambuszfonatok között teveszaron lepényt sütő, civilben könyvvizsgáló öregasszonyt, ahogy néprajzilag szerencsétlenkedik.

Nem, ti ezekben a kamufolk fosfesztiválokban nem akartok részt venni. Ki kíváncsi a huszonharmadik hajóútra, ahol a menetszéltől megberzenkedett szovjet családok ülnek ki süttetni magukat a hajó tetejére vagy farába, hogy aztán két óra múlva sugárban okádva a napszúrástól elbasszák a maradék kedveteket. Nem, ti majd megszervezitek magatoknak. Kis városnézés, kis ezaz. Eleve, lehet bérelni mindent saját magatoknak: autót, veszpát, motorcsónakot, gondolát, quadot, lovas hintót, teknőcfogatot, léghajót. Fogtok ti itt kappadókiai bőrkabátos bemutatót nézni, mikor olcsóbban és jobban is meg tudjátok szervezni…

Mert megszervezitek, hogy aztán rájöjjetek, hogy a bácsi, aki kölcsönadta a kocsiját, valójában abba tartotta a tyúkjait, a motorcsónak sofőrje nem azért nem mozdul el a hajójától, mert szerelmes a tengerbe, hanem mert beleragadt a kosztól. A léggömb személyzete konkrétan személyiségzavaros, nem tudnak angolul, viszont van egy unokatestvérük a gyerekeivel, akik még veletek jönnének.

De megnyugtat benneteket, hogy nem ültetek fel a tömegrendezvényeknek és megoldottátok. És a búvártúra vezetője is csak egy félreértés miatt volt börtönviselt. Ti felfedeztétek magatoknak a sziget azon rejtett kincseit, ahova jó eséllyel turista azon a délelőtt még nem tette be a lábát, legalábbis reggel kilencig. Ti megtaláljátok az egyetlen, eldugott partot, ahol a homokos tengerparton, a partszakasz egyetlen ipari kifolyója mellett szeretkezhettek a naplementében.

Áh, azért mert a sok paraszt a tengerparton nyüzsög, a városnézés meg a kultúra az meg…

A tengerparton, ahol kurva meleg van, visonganak a kölkök, kurva szar a kaja, kibaszott drága a pia és még úszni sem lehet a kurva sünök miatt, vagy a szállodában, ahol a lamantinok körbefogják a bárt és ingajáratban vannak a dagonya meg a vájú között nem lehet pihenni. Esetleg egy kocsmában, ahol megy a pörgés és kinéznek, ha épp nem rendelsz valamit, de az meg csak a városban van. Se gond, ott majd jól körbejárod a látnivalókat, lefotózol minden szerencsétlen, vicces göncbe öltözött lovaskocsist, akik aszalódva várják, hogy valami dagadt német pribék és a családja komplett idiótát csináljon magából azzal, hogy körbefurikáztatja magát a déli forróságban egy lovaskocsin.

Megnézed a tizenkettedik században épült kolostor pontos mását, amit a hatvanas években építettek újra, mert az eredeti leégett, amikor a második világháborúban olasz kaszárnya volt. A kolostorral sréhen szemben van a Híres Felfedező szobra, aki egyszer állítólag ott járt kurvázni. Közben átmész a Híres Istentudjaki által tervezett parkon, ahol még a Híres Zeneszerző is megfordult egyszer, miközben állítólag a Híres Zeneművet komponálta. Valójában persze egy piócásembert keresett meg, hogy kigyógyítsa egy Francoise nevű prostituálttól elkapott vérbajból. A cuki kis piazzák, meg a borostyános udvarok, meg a templomok, szinte ömlik a kultúra.

Mondjuk ahhoz, hogy ömöljön a kultúra a harmincadik ugyanolyan templomból, előtte ki kell állni egy kilométeres sort a tűző napon. Aztán áhitattal kussban bemenni, körbefotózni az ötezredik olyan templomot, amit gyakorlatilag abban a másodpercben fogsz elfelejteni, amint kiléptél az ajtón, csak hogy lebasszanak, hogy itt nem szabad vakuzni. Megállsz a Híres Ember Síremléke előtt és szinte érzed a jelenlétét. Szinte érzed, ahogy azt súgja neked:

Menj haza, te balfasz és legközelebb maradj otthon, nézzél tévét.

HOLDKOMP